Lakásunk, házunk helyiségei közül talán a konyhára igaz leginkább, hogy elsősorban funkcionális szerepe van, itt dolgozzuk fel az ételeket, főzünk, mosogatunk, tárolunk és melegítünk, sőt sokan a konyhában hódolnak a hobbijuknak is (legyen az főzés, sütés, vagy ettől távolabb álló kézműves és más tevékenység). Ugyanakkor a legtöbb háziasszony szereti, ha a lakásnak ez a része is takaros és mutatós, nem csak az ott lakók örömére, hanem azért is, mert itt ülteti le vagy kínálja meg a látogatókat is.
Igen nehéz megtalálni az egyensúlyt a sokféle tevékenység, az ezekhez használt eszközök elérhetősége és a pedáns rend, az esztétikum között. Természetesen a konyhabútor elemeiben kialakított hatalmas és nagy űrtartalmú tárolóhelyek sokat tudnak segíteni, de sokszor kényelmetlen vagy az eszközök használati értékét (vagy esélyét) rontja, ha szekrényekből kell minden alkalommal elővenni és használat után elpakolni.
Vannak olyan kellékek, amelyek a konyhabútor fiókjaiba rakva átláthatatlanok, a szekrényben nehezen elérhetőek, vagy éppen túl nehezek ahhoz, hogy folyton változtassuk a helyüket. Ha azonban engedünk a kényelem kísértésének, a konyhánk könnyű szerrel olyanná válthat, mint egy raktár vagy műhely, megtorpedózva így az esztétikum iránti igényünket.
A tolóajtós beépített szekrény arra kínál kiváló, kényelmes és esztétikus megoldást, hogy mintegy “függöny mögé rejtsük” a nem a nagyközönségnek szánt konyhai részleteket. A konyhabútor részeként kialakított tolóajtós beépített szekrény takarásában elkerített “berendezés részleg”, a fűszereknek kialakított polcos tároló, amelyet tolóajtó fed el a kíváncsi tekintetek elől, praktikus és kényelmes megoldás, amely nem kíván többet a térből, mint amennyit az elrejtésre váró tárgyak amúgy is elvennének.
